Érme-zsebalbum – 2 euróknak

A lelkes gyűjtő szabad perceiben gyakran előveszi gyűjteményét, hogy az érméiben gyönyörködjék, sőt kézbe véve azokat, közelről vegye szemügyre vagy éppen lefényképezze őket. Óhatatlanul felmerül a kérdés: hogyan tegye ezt anélkül, hogy kárt tenne gyűjteménye becses darabjaiban?

Legyenek ezek a becses darabok akár magas tartásfokú régi pénzek vagy tükörveretű, új emlékpénzek, a kézbe vétel által ujjainkról az érmékre kerülő zsír vagy éppen a nyomokban fellelhető vegyi anyagok – mint egy kézkrém –, kémiai reakcióba lépve az érme anyagával, hosszabb távon rengeteget árthatnak az érméknek. Nem is beszélve a kézbevételkor óhatatlanul előforduló, talán még megbocsáthatatlanabb mechanikai sérülésekről: a tükörveretű felület megkarcolódásáról, ne adj isten az érmék leejtéséről… A vegyi és a mechanikai sérülések egyaránt jelentős értékvesztést okozhatnak. Mindebből az következik, hogy a magángyűjtemények esetében is érvényes a múzeumokban oly drákói szigorral betartatott „mindent a szemnek, semmit a kéznek” szabály? Nem egészen! Szakszerű hozzáállással természetesen semmi nem akadályozhatja meg a gyűjtőt abban, hogy kézbe vegye gyűjteményének legszebb pénzeit.

A gyűjteménnyel való helyes bánásmód

Alapszabály, hogy a képeslapra vagy más díszes nyomatra fóliázott vagy laminált érméket soha nem szabad kibontani eredeti csomagolásukból, hiszen egyrészt az a védelmüket szolgálja, másrészt a kibocsátás alkalmáról megemlékező, gyakran díszes, akár sorszámozással vagy pecséttel is ellátott képeslapokkal együtt az érméink többet érnek, mint önmagukban. Ha forgalmi pénzekről van szó, nem ritka, hogy a hozzájuk fóliázott képeslap tanúsítványként is szolgál, és egyedül az bizonyítja, hogy első napi veretről, vagy más okból különleges forgalmi sorról van szó. A verdében vagy a kereskedőnél áttetsző műanyag kapszulába került érméket sem ajánlatos kivenni a dobozkájukból, hiszen az szinte semmit nem ront az élvezeti értékükön – a teljes láthatóságukat lehetővé teszi –, viszont jól védi a pénzeket a fent említett káros vegyi vagy mechanikai behatásoktól.

Egy szó mint száz, a gyűjteményi darabokat érdemes kapszulákban tárolni, mert ezek még akkor is védik a pénzeket az egymáshoz vagy a tároló dobozhoz való dörzsölődéstől, ha azokat nem erre a célra gyártott éremalbumban vagy dobozban tároljuk. Márpedig a dörzsölődés okozhatja az egyik legnagyobb kárt a fémpénzekben: egy tükörveret kivitelben, nemes-, tehát aránylag puha fémből vert arany- vagy ezüstpénzen megbocsáthatatlan karcolásokat okozhat az elővigyázatlan bánásmód.

Az érmék kézbevételekor soha ne fotelben vagy az ölünkben dolgozzunk, hanem üljük asztalhoz, amelyet – az elejtésre is gondolva – puha, tiszta terítővel takarjunk le. Még jobb, ha a numizmatikusok számára készült, filccel vagy bársonnyal bevont tálcát használunk. Az érméket lehetőleg tiszta pamutkesztyűt használva, vagy legalább is szappannal alaposan megmosott kézzel, mindig a peremüknél fogva vegyük kézbe. Szemrevételezéskor pedig inkább hajoljunk közel a tálcán pihenő érméhez, semmint hogy a leejtést kockáztatva a szemünkhöz emeljük azt.

Az apró, sérülékeny pénzek (pl. a középkori dénárok) rakosgatásához segítséget nyújthat egy puha műanyaggal bevont végű csipesz is, mint ahogy a jó megvilágítás és egy erős nagyító is sokat segíthet a gyűjteményi darabjaink alapos tanulmányozásában.

E néhány felsorolt aranyszabály betartásával nyugodtak lehetünk afelől, hogy ha alapos tanulmányozás, értékesítés vagy fényképezés miatt kézbe kell vennünk érméinket, akkor sem fogunk kárt tenni bennük.

Az Érmegaléria segít Önnek abban, hogy gyűjteményét szakszerűen és biztonságosan tárolhassa. Nézze meg honlapunkon a Kelléktár katalógusunkat, kínálatunkból számos album, doboz, kapszula, nagyító, tálca és egyéb tároló-rendszer közül válogathat!