I. Világháború emlékérmei + töltény-reprodukciók, díszdobozban

Két színezüsttel bevont éremmel emlékezünk meg a „nagy háború” áldozatairól. Az érmék alsó felületén a Somme-i csata emléke elevenedik meg, illetve az RMS Lusitania óceánjáró elsüllyesztése került ábrázolásra. Az éremszett díszdobozában helyet kapott két töltény-reprodukció is, melyek tovább emelik a kollekció egyediségét.

A 19,7 millió áldozatot követelő „nagy háborúra”, ahogyan a világégés utáni két évtizedben emlegették, amikor még nem tudták, hogy hamarosan bekövetkezik a még nagyobb, II. világháború, valójában régen készültek a nagyhatalmak. A fegyverkezés és a titkosszolgálati ármánykodás egyaránt évtizedek óta folyt már.

A világégés valódi okai

A 19. század végén iparosodó Német Birodalom nyersanyagforrások biztosítása céljából afrikai és távol-keleti gyarmatokat kívánt szerezni – ez viszont nem tetszett az ekkorra már hatalmas gyarmatbirodalmat kiépítő Angliának és Franciaországnak. A szintúgy jelentős hatalmi tényezővé növő Osztrák–Magyar Monarchia pedig – gyarmatpolitikája nem lévén – a balkáni befolyását kívánta növelni. Ausztria ennek jegyében annektálta Boszniát 1908-ban. Ezt viszont a cári Oroszország nem nézte jó szemmel, amely már évszázadok óta európai területi gyarapodásra törekedett, a szlávok lakta Balkán-félszigetet pedig a saját érdekszférájának tekintette. Az osztrák trónörökös és feleségének meggyilkolása tehát csak az utolsó szikra volt az európai országok által évek alatt csordultig töltött puskaporos hordó felrobbanásához.

A merénylet hátterében az Oroszországból támogatott, Fekete Kéz nevű szerb nacionalista szervezet és a szerb titkosszolgálat állt. Ők adtak pénzt és fegyvert a szarajevói merénylőknek – akik Belgrádban tanuló boszniai szerb egyetemisták voltak –, hogy a bosnyák fővárosba utazzanak és öljék meg a hadgyakorlatra odalátogató Ferenc Ferdinándot. A merénylet után az osztrák–magyar kül- és hadügyben az osztrák fél akart háborút indítani a „szerbek megregulázására”, Tisza István magyar miniszterelnök viszont körme szakadtáig ellenezte a háborút. A mozgósítást elsőként Szerbia és Oroszország kezdte – a nemzetközi jog szerint pedig az tekintendő agresszornak, aki ezt előbb teszi meg. A szerb mozgósítás adott okot a Monarchia hadba lépésére, míg az oroszra a német hadüzenet volt a válasz. A bonyolult szövetségesi rendszer révén ezek után már sorra üzentek egymásnak hadat az európai országok, mind abban a tévhitben, hogy ellenfeleiket néhány hónap alatt le fogják győzni...

A tengernyi áldozatra emlékezve

A várakozásokkal ellentétben a háború négy évre húzódott el, az áldozatok számának az addig „megszokotthoz” képest való növekedésének pedig az is oka volt, hogy mindkét fél ekkor próbálta ki először az új harci eszközeit – a golyószórót, a vegyi fegyvert, a repülőt, a tankot és a tengeralattjárót. Ez utóbbi két „csodafegyver” az ÉMK gazdagon ezüstözött emlékérmein (Cu-Ni Ag .999-al befuttatva, 20 g, 40 mm) is látható.

Az első érmen az Antant hatalmak vezetői, V. György angol király, Antonio Salandra olasz államfő, II. Miklós orosz cár és Raymond Poincaré francia államfő alatt a Mark I-es brit tank látható, amelyet először a franciaországi Somme-folyó völgyében zajló csatározások során vetettek be. Ez volt az I. világháború legvéresebb, elhúzódó összecsapása, amelynek során 1916 júliusától novemberéig a britek, franciák és németek együtt 1,5 millió embert veszítettek!

A másik érmen Ferenc József osztrák–magyar uralkodó, II. Vilmos német császár, V. Mehmed szultán és I. Ferdinánd bolgár cár, a központi hatalmak vezetői alatt az U–20-as német tengeralattjáró által 1915-ben megtorpedózott brit óceánjáró, a világ akkori legnagyobb hajója, a Lusitania látható. A hajó tragédiájáért a felek kölcsönösen egymást okolták – a németek szerint hadianyagot csempésztek rajta Amerikából, az angolok csak a civilek meggyilkolását hangoztatták –, de ez már nem hozta vissza az 1201 ember életét, akik Írország partjainál kerültek hullámsírba…

A két érem azonos hátoldalán a halott katona testére virágot helyező hadiistennő-allegória a háború 9,7 millió katonai áldozatára emlékeztet; az érmeképen Benjámin László (1915–1986) költő szomorú soraiból olvashatunk egy idézetet.

„Ágyúszó, könnyűzene búcsúztatja az elesetteket, nem sírás.

Mi lesz velünk? Már csak a sírban van szabadulás?

Nincs felelet. Csak a vér van, csak a gyász.”

Rendelje meg Ön is az egyedi éremszettet, most kedvező áron rendelhető!