Székely Bertalan: A koronázás, ezüstözött érem
| Cikkszám: | MFR-17-2602 | ||||||||||||
| Elérhetőség: | Rendelhető | ||||||||||||
| Szállítási díj: | 21,99 lei | ||||||||||||
|
A festett érem Székely Bertalan remekművét jeleníti meg, melynek címe: A koronázás. Székely Bertalan (1835–1910) magyar festő, a történelmi festészet kiemelkedő alakja, a 19. századi magyar művészet meghatározó mestere volt. Történelmi és mitológiai témájú képei mellett a Képzőművészeti Főiskola tanáraként is maradandót alkotott. A koronázás című festménye a magyar történelmi festészet egyik kiemelkedő alkotása. A mű Ferenc József és Erzsébet királyné 1867-es magyarországi koronázását ábrázolja, amely a kiegyezés fontos jelképe volt. Székely nagy hangsúlyt fektetett a történelmi hitelességre és a részletek gazdagságára: a díszes öltözékek, a templomi tér és az ünnepélyes hangulat mind a történelmi pillanat jelentőségét emelik ki. A festmény nemcsak egy eseményt örökít meg, hanem a nemzeti megbékélés és a történelmi fordulópont szimbóluma is. Az érmen a festmény egy részlete látható, a mű megjelenítése a Magyar Nemzeti Galéria és a Szépművészeti Múzeum engedélyével történt.
|
|||||||||||||
Dósa Géza: Bethlen Gábor, ezüstözött, festett érem
Magyar festészet remekművei
Az Érem Művészeti Kiadó nagy sikerű kollekciója, amely a 19. század derekán alkotott romantikus művészeink hazafias festészetén keresztül életre kelti történelmünk legmegrendítőbb pillanatait. Az érmeken látható remekműveket az ÉMK a Magyar Nemzeti Galéria és a Szépművészeti Múzeum engedélyével használta fel.
Egy elérhető házi műkincsgyűjtemény
A színezüsttel befuttatott érmek (CuNi+Ag .999, 35 g, 46x36 mm) egységes, tükörveretű hátlapján a Szépművészeti Múzeum főbejáratának lépcsősora alatt egy a franciasapkájával, festőállványával és palettájával a festőművész örök szimbólumát alkotó alak árnyképe látható.
Than Mór Újoncozás (1861) című, az 1848-as szabadságharc leverése utáni elnyomatás éveiben készült remekművét jeleníti meg az egyik újdonság: szívszorító jelenet, ahogyan az osztrák toborzótiszt egy magyar faluban – nem szép szóval – összegyűjti a kívánt mennyiségű újoncot. A középpontban egy mezítlábas (!) síró anya és fiatalasszony búcsúztatja fiát-kedvesét, akire már jól-rosszul ráaggatták a katonamundért – az 1848 előtti Habsburg-elnyomatásban a besorozás felért egy istencsapással: 16 évig kellett szolgálni a szabadulásért… A kép bal szélén lévő cilinderes osztrák úr minden együttérzés nélkül, a magyaros öltözetű némi együttérzéssel szemléli a jelenetet.
Ugyanebből az élménykörből nyerte első élettapasztalatait Madarász Viktor is, aki honvéd hadnagyként, mindössze 18 évesen vett részt a ’48-as szabadságharcban, s ez festészetének is örökre irányt adott: művei szinte az utolsó szálig a szabadságáért küzdő magyarság tragédiáit dolgozzák fel. Az érmen látható Zách Felicián (1858) című vászna például a legendabéli felbőszült magyar nemest jeleníti meg, amint éppen elindul meggyilkolni a királyt, aki meggyalázta lánya ártatlanságát… Messzebbre nyúlt vissza a történelmünkben, de hasonló eszmeiséget jelenít meg Székely Bertalan Dobozi Mihály (1861) című, megtörtént eseményen alapuló festménye is: egy magyar úr, kinek várát bevették a törökök, menekül, majd amikor az oszmánok utolérik, szíven szúrja a feleségét, hogy megmentse a török gyalázattól, majd az utolsó leheletéig harcol. De a hitvesi szeretet remekművét alkotta meg Benczúr Gyula is II. Rákóczi Ferenc elfogatása (1869) című vásznával: azt a pillanatot örökítette meg, amikor a beteg feleségét ápoló fejedelem meghallja, hogy a letartóztatására érkezett osztrák katonák betörtek a kastélyába. Történelmi tény, hogy amikor I. Lipót felségárulás vádjával 1701-ben elfogatta, Rákóczi, bár fővesztés várt rá és tudott az érte jövő katonákról, nem menekült, hanem Nagysáros várában a beteg felesége mellett várta elfogóit.
A hazafiasság témájából merít: Kiss Bálint Hunyadi János a rigómezei csata után (1841) című vászna egy elképzelt jelentet örökít meg, amint Hunyadit a vesztes rigómezei csata után, magányos hazatérése alatt rablók támadják meg, azonban ő, még a csata utáni megalázottságában is büszkén veszi fel velük a harcot… A másik veret Molnár József remekművét, a Dezső vitéz önfeláldozását (1855) jeleníti meg: a festmény meghatóan idézi fel az 1330-ban megtörtént valós eseményt, amikor a havasalföldi románok elleni harcokban végveszélybe került Károly Róbert úgy menekült meg, hogy egy bizonyos Dezső vitéz a király ruhájában a biztos halálba lovagolva maga után vonta az uralkodó életére törő ellenséget.
Szerezze meg Ön is a Magyar festészet remekművei érmeket, rendelje meg webáruházunkból!