Szent István király, az államalapító - diszcsomagolt éremszett

A Szent István megkoronázásával létrejött Magyar Királyság néhány évszázad alatt a középkor egyik legerősebb és területileg egyik legnagyobb országává nőtte ki magát. A magyar történelem legfontosabb pillanatait, I. István megkeresztelését és királlyá koronázását, számos művészeti alkotás őrzi. Ugyanakkor államalapító királyunk emlékét különleges kibocsátások is dicsőítik.

Történészek szerint a magyarság 894–896 között először a Tiszántúlt és Erdélyt vette birtokba, majd Duna-Tisza-közét. Árpád fejedelem nyári szálláshelyeként már a Csepel-szigetet, téliként pedig a mai Pécset jelölik meg. A magyarokat, rögtön bejövetelük után, Bizánc szövetségesként használta fel az ellenségeivel való hadakozásban – cserébe a magyarság birtokba vehette a legyőzöttek területeit. Így, miután a magyarok néhány éven belül legyőzték a Kárpát-medence déli és nyugati részeit birtokló bolgárokat, frankokat és morvákat, 900 körül már elfoglalták a Dunántúlt és az egész Kárpát-medencét.

A következő száz évben a magyar fejedelmek, különösen Géza olyan sikerrel védte az elfoglalt területeket és tartotta egyben – a kalandozások betiltásával és a hatalmi harcok ellenére is – a törzsszövetséget, hogy keresztényként nevelt fiának, Istvánnak II. Szilveszter pápa már koronát küldött, amellyel elismerte István jogát az államalapításra. Addig a magyarság „csak” egy fejedelem vezette törzsszövetség volt, de István 1000 karácsonyán (más források szerint 1001. január 1-én) történt megkoronázásával a pápa is jogossá nyilvánította István azon törekvését, hogy a magyarságot örökre letelepítse, amely a jövőben az államiság keretei között kívánt élni a Kárpát-medencében.

A szentté avatott I. István

Államalapító királyunk tiszteletére, az idők során, több emlékveret látott napvilágot. Például, ilyen Szent István születésének 1000. évfordulójára 1972-ben kibocsátott két emlékpénz, egy ezüst 50 és egy ezüst 100 forintos. A 100 forintos érmén István korabeli ábrázolások alapján készült arcképe kapott helyet. Fején nem a Szent Korona látható, hiszen a 20. század második felében a történészek már azt valószínűsítették, hogy Szent István pápától kapott koronája nem a Szent Korona, hanem egy korábbi, egyszerűbb fejék lehetett.

István a pápától „apostoli király” címet is kapott, amely az utolsó magyar királyig továbböröklődött. Ennek alapján Európában egyedülálló módon, a pápa helyett a király nevezhette ki országában az egyházi főméltóságokat. István „meghálálta” II. Szilveszternek a bizalmat: nagy hitbuzgalommal terjesztette a kereszténységet. Törvénybe foglalta, hogy tíz falunként templomot kell építeni és a papját eltartani. Megalapította a Pannonhalmi apátságot és a Pécsváradi monostort, valamint püspökséget alapított Esztergomban. Utódja, I. László István érdemeire hivatkozva engedélyt kapott VII. Gergely pápától az első magyar király szentté avatására. 1083-ban a székesfehérvári bazilikában maga a király emelte oltárra I. István ezüstládába zárt ereklyéit, beteljesítve a szentté avatás rítusát.

Szent István felesége, Bajorországi Gizella is kivette a részét a kereszténység magyarországi terjesztéséből. Az 1988-as, 500 forintos ezüstpénz, amelyet az államalapító halálának 950. évfordulójára bocsátott ki az MNB, már együtt ábrázolja Szent Istvánt Gizellával. A mélyen vallásos királyné kérésére alapította István a veszprémvölgyi apácakolostort és több budai templomot – éppen erre utal az emlékpénzen a korhű ábrázolás, amelyen a király hatalmi jelvényeket, Gizella viszont egy kis templomot tart a kezében. Páratlan kódexünk, a Képes Krónika is hasonlóképpen ábrázolja a királynét. Fia és férje halála után Gizella visszatért szülőföldjére és a passaui apácakolostor főnökasszonya lett. A szent emlékű magyar királynét a római katolikus egyház 1975-ben boldoggá avatta.

Az államalapítás 1000. évfordulóján, 2001-ben 100 000 forint névértékű, szép, nagyméretű aranypénzt is megjelent, amelyen a Szent István körül álló szimbolikus alakok az államalapító király életművét foglalják össze: jobbján a kereszténység terjesztésében segédkező Gellért püspök látható, mögötte német lovagok, az európai kultúra képviselői és haderejének oszlopos tagjai, míg balján keleti viseletű emberek állnak, akik ugyanúgy jelképezhetik a magyarságot, mint az utánunk érkező, István által befogadott pusztai népeket, mint amilyenek például a besenyők voltak.

Szent István dénárjai, az első magyar pénzek

Nagyharsány egy apró kis falucska Baranya megyében, azonban itt történt pénztörténetünk egyik legfontosabb eseménye. 1968-ban egy a település kőbányájában dolgozó buldózer egy cserépedényt fordított ki a földből, amelynek összetört darabjai közül régi pénzek, közöttük 44 addig ismeretlen dénár, történelmünk legelső magyar fémpénzei kerültek elő.

Jó ideig Szent István „STEPHANUS REX” köriratú, stilizált templomot vagy országalmát ábrázoló dénárját hitték az első magyar pénznek. Ez az ezüstpénz a 20. századi ásatások során nemcsak hazai, hanem német, skandináv, sőt, angliai leletekből is előkerült. Eszerint, talán megbízható ezüsttartalma miatt, Európa-szerte kedvelték István 1-es típusúnak is nevezett dénárjait, amelyeket, a feltételezések szerint, külkereskedelmi célból, például jó minőségű normann fegyverek vásárlására veretett.

A nagyharsányi lelet azonban örömteli felfedezést hozott: az abban talált „LANCEA REGIS” („királyi lándzsa”) köriratú dénárok az addig ismert „Stephanus Rex”-dénároknál még korábbi vereteknek, az első magyar pénzeknek bizonyultak! A 0,5-0,75 g-os 1-es típust ugyanis, korabeli írásos emlékek és a leletek vizsgálata alapján, csak Szent István uralkodásának második felére (1018 utánra) tették a tudósok. Viszont az összetört agyagkorsóban talált, zászlós lándzsát tartó kezet (hátlapján pedig templomot) ábrázoló dénárok átlag súlya és mérete (1,3 g, 22 mm) István sógorának, Henrik bajor hercegnek a 995–1002 között vert dénárjaival egyezik meg. Ezek szolgálhattak tehát mintául, a pénzeket pedig István koronázása – hisz a pénzverés uralkodói felségjog –, azaz 1001 után, de még az előző típus (1018) előtt verhették. Az ettől kezdve 0. típusú dénárnak nevezett érméről, kis leletszáma miatt is, azt tartják, hogy István királlyá koronázása után reprezentációs céllal bocsátották ki, és hogy ezért ábrázolja az írásos források szerint III. Ottó német-római császártól kapott – valóban létező, és ma Bécsben őrzött – hatalmi jelképet is, a lándzsát. Az 1-es típusú dénárokat pedig, ahogy a fentiekből kiderült, később, nagyobb mennyiségben verték, és már kifejezetten kereskedelmi célokra szánták.

Egyedülálló éremszett legendás királyunkkal

I.István, első magyar királyunk uralkodása alatt a magyar törzsek szövetségéből egy egységes, keresztény magyar királyságot hozott létre. Koronáját Szűz Máriának ajánlotta, ezzel országát a Szent Szűz oltalmába helyezte. A színezett érem a magyar történelem legfontosabb pillanatait, I. István megkeresztelését és királlyá koronázását ábrázolja. A legendássá vált Szent Korona a magyar nép és az ország feletti hatalom szimbóluma lett.

Az egyik legszebb Szent Korona ábrázolás a Szent István születésének 1000. évfordulójára tervezett 50 pengő vereten látható, ami végül nem jelent meg, viszont más érméken valósult meg. Szent István király ismert portréja Berán Lajos tervezte legendás 5 pengőn is látható. 

Az államlapítás ünnepére, szerezze meg Ön is az éremszettet, elegáns díszdobozban szállítjuk!