Húsvét - nyuszi tojáson, színezett érme

A Biblia még napjainkban, a hollywoodi szuperprodukciókkal megtámogatott „bestsellerek” korában is a világ legnépszerűbb könyve. A keresztény hívők szerint azért, mert Isten vezette a tollát azoknak, akik lejegyezték – de a legkevesebb, amit ezen túl elmondhatunk róla, hogy a nem vallásos emberek számára is bőven tartalmaz páratlanul érdekes és erkölcsi tanulságban bővelkedő történeteket.

Egy több ezer éves olvasmány

Számos elnevezése közül – Szentírás, Isten igéje, Könyvek könyve – a Biblia vált legelterjedtebbé a világon. Nem ok nélkül, hisz ez a szó ógörögül könyveket jelent, a Biblia két fő részéből pedig a másodikat, a Jézus életéről és az új egyház alakulásáról szóló Újszövetséget ógörög nyelven írták. Így aztán ezen az ógörög elnevezésen indult világhódító útjára két vallás, a zsidó és a keresztény szent könyve. Pontosabban a zsidók által isteni kinyilatkoztatásoknak elfogadott írásokat az Ószövetség foglalja magában, míg a katolikus, a protestáns és az ortodox egyházak számára az Ó- és Újszövetség együtt alkotják a szent könyveket.

A Biblia első részét, az Ószövetséget két kis-ázsiai nyelven, héberül és arámiul írták. A kutatások mai állása szerint ennek első sorait – itt talán leghelyesebb a Krisztus előtti, Krisztus utáni megjelölés – a Kr. e. II. évezred kezdetén vetették papírra, pontosabban pergamenre és papíruszra, a utolsó feljegyzések pedig a Kr. e. 4. századból származnak. Az Újszövetség szövegeit – legalább is a kanonizáltakat – a Kr. u. 1. században írták. A Jézus életéről szóló történeteknek, az Újszövetségben szereplő Evangéliumoknak ugyanis még vagy harminc olyan változata létezik, amelyeket az egyház nem fogadott el hivatalosan, így ezeket apokrifként emlegeti az irodalomtudomány.                                                                    

Akiknek Isten vezette a tollát

Óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy kik jegyezték fel a Biblia történeteit. Voltak közöttük zsidó és keresztény egyházatyák, de ezen kívül tudósok, orvosok, és más civil foglalkozású írástudók is. Egyesek személye, mint például a Krisztus életéről és kálváriájáról szóló írások szerzőié – Mátéé, Márké, Lukácsé és Jánosé – egészen pontosan ismert.

Máté például zsidó ember volt, eredetileg vámszedő, amely foglalkozást Jézus követése és az új vallás érdekében hagyott abba. Mestere halála után megírta evangéliumát, és Etiópiában halt vértanúhalált. A szintén zsidó származású Márk Róma első püspökének, Péter apostolnak a tanítványa volt, ő Egyiptomban terjesztette el a kereszténységet és ott halt vértanúhalált. Lukács eredeti foglalkozására nézve orvos volt, akit Pál apostol térített meg, és aki tanítója halála után Galliában, Itáliában, Dalmáciában is térített. A negyedik evangélista, János volt az, aki bizonyosan személyesen ismerte Jézust, hisz egyik első, sőt, talán a legjobban szeretett tanítványa volt a tizenkettőből, aki ott ült Jézussal az utolsó vacsora asztalánál is.

János tehát „első kézből”, és nem más tanítványoktól hallott történetek alapján írta a maga evangéliumát. Természetesen csak szkeptikus nézőpont szerint, hisz a vallásos irodalomtudósok úgy tartják, hogy a Biblia minden egyes szerzőjének tollát – a Jézust soha nem ismerőkét is – Isten vezette, azaz az Úr adott ihletést, sugalmazást, parancsot – álom, látomás, hangok, belső késztetés, csodák formájában – a történetek lejegyzéséhez.

Mindenesetre a Biblia semmiképpen sem kezelendő pusztán „vallásos meseként”. Számos eseménye – különösen a zsidóság történetéből – ma már bizonyított tény, de hogy a kereszténység számára legfontosabbat is megemlítsük, a később Krisztusként (Megváltóként) emlegetett Názáreti Jézus mint valóban élt személy alakját is megcáfolhatatlanul dokumentálta néhány korabeli zsidó, ógörög és római történelmi munka.

Biblia – legenda vagy valóság?

A Biblia kétség kívül izgalmas történeteinek igazságtartalmát már a szkeptikus tudósok is sokat vizsgálták az évszázadok során, és mára bebizonyosodott, hogy még a világi bibliaolvasók is el kell fogadják, hogy mindegyikben „volt valami”. Azon túl például, hogy Jézus mint történelmi személy kétségtelenül létezett, a kutatások mai állása szerint valóban egy betlehemi istállóban született, mert amikor a szülei királyi parancsra Názáretből Betlehembe mentek egy lakosságösszeírásra, az éjszaka érkező és házakba bekopogtató vándoroknak senki nem mert ajtót nyitni, így József végül egy nyitva talált istállóban volt kénytelen meghúzni magát feleségével, Máriával, aki ezen az éjszakán szülte meg a fiát.

De még a leginkább „mesés” történeteknek is, mint például az Édenkertről szóló bibliai fejezetnek is volt valós alapja; ha Ádám és Éva létezésére ugyan még nincs is „bizonyíték”, az Édenkertet a történészek ma már egyöntetűen a mai Irak központi részére, a Tigris és az Eufrátesz folyók közé teszik, amely a bibliai időkben, vagyis legalább 3-4 ezer évvel ezelőtt még valóban egy gyéren lakott, de bőven termő, paradicsomi állapotokat idéző terület volt.

Legújabb Érmebörze katalógusunkban szebbnél szebb vallási témájú érmékből válogathat. Webáruházunkban több érménél videófelvétel is látható. Tanulmányozza kínálatunkat, nézze meg a videókat az érmékről, gyarapítsa gyűjteményét, rendeljen mielőbb!